1. Milyen tanulási szokásokkal jellemezhető a mai magyar iskolás (13-18 éves) korosztály?
„A magyar iskolás korosztály, hasonlóan a többi nemzetiség gyerekeihez rengeteg időt tölt az interneten. Tanuláshoz első helyen áll a tankönyv és a füzet, hiszen az órán tanult dolgokat kérjük vissza tőlük zömmel, de szívesen fordulnak az internethez, ha kutatómunkára van szükség. Fültanúja voltam a következő mondatnak: Ehhez nincs anyagom, majd az interneten keresek hozzá.”
„Leggyakrabban a wikipédiát használják, ill. a keresőt, mert ezekkel nem kell bajlódni. Arányában keveset keresgélnek a neten. Leginkább érettségi tantárgyaikhoz, ill. a szakmai tárgyakhoz (ezekhez főként ábrát, fogalmat) használják. De! A többség csak kiegészítő információként keresi fel a netet, inkább a tankönyvekre, füzetbeli jegyzetre támaszkodnak.”
„Nagyon sokan tanulás közben zenét hallgatnak, bekapcsolt tv mellett írják a leckéiket, „nem tudnak”a leckére figyelni, ha csend veszi őket körül. A tananyagban olvastam, hogy ez ennek a generációnak jellemzője. Ha jellemző, ha nem, mindenesetre a pontatlanság, felületesség egyik okát látom benne. Általában másnapra tanulnak, és a számukra nehezebb tantárgyakkal kezdik, kb. 1-2 órát fordítanak a megtanulandókra. A jó tanulók 3-4 órát készülnek, de néha ettől is többet. Fontos számukra, hogy a tanár jól elmagyarázza a tananyagot. Én is azt tapasztalom, hogy sokan inkább a jegyzeteikből tanulnak, mint a könyvből.”
„..milyen szomorú, hogy a lehetőségeknek e tárát, ami az internet, ilyen szegényes dolgokra használják. Annyi minden van az interneten, amit nem ismernek!”
„Szerencsére még szükség van a pedagógusra is – még jó -, aki a könyvben lévő tananyagok mellé egy-két érdekes kiegészítést tud adni a diákoknak, de csak a netről nem igazán szeretnének tanulni.”
„Sajnos a diákok többsége tanulás közben is a neten társalog, így nem véletlen, hogy nem tud a tanulnivalókra figyelni. Gondnak látom azt is, hogy nem szeretnek olvasni, így a szövegértési feladatokat gyakran kihagyják.”
„Az általam megkérdezett diákok a tanuláshoz elsősorban az órai vázlataikat használják, azután a tankönyveket, és ezután, e mellett az internetet. Vannak, akik rendszeresen tanulnak, rangsorolva a tantárgyakat a szerint, mi érdekli őket, illetve a továbbtanuláshoz szükséges tantárgyak élveznek előnyt. Vannak olyanok is szép számmal, akik kampányszerűen tanulnak, éppen azt, amit leginkább muszáj, az "nergiaminimumra" törekvés elve szerint.”
„Én is azt tapasztaltam, hogy inkább csak a fogalmak meghatározásához használják a netet, vagy keresnek egy kis anyagot a házi dolgozataikhoz. De a tanuláshoz az elsődleges eszközök számukra még mindig a könyv és a füzet.”
„A diákok tanulási szokásai eltérőek, de többségük jegyzeteire és tankönyveire hagyatkozik, kevesen bővítik ismereteiket rendszeresen a net, illetve multimédiás CD Rom segítségével. Viszonylag kevés olyan konkrét helyet soroltak fel, amely segíti tanulásukat. A Wikipédiát és a netes szótárakat is említették ugyan, de ezeket is inkább egy-egy konkrét esetben használják. Főleg projektek, előadások anyagához keresnek információt. Fordítási feladatokhoz szívesebben használnak 'könyv' helyett online szótárakat/elvégre úgyis be vannak kapcsolva /Érdekes, bár nem túl pozitív felfedezés volt, hogy esetenként a már elkészített házi feladatot is átküldi társainak egy-egy szorgalmasabb diák, így némi népszerűségre is szert tehet./”
„Én is így gondolom: a középiskolás korosztály ahhoz képes sok időt tölt internethasználattal, mint amennyit hasznosítanak belőle. Igazából nem ismerik eléggé a lehetőségeket. A chat-elés, a közösségi oldalak, valamint fontosabb információs oldalak (menetrend, útvonaltervezés...) használata a legelterjedtebb. Jó lenne, ha az elektronikus kommunikáció más területeken is megjelenne! A tanulási módszereikben a fogalmak gyors rákeresésében kimerül az internethasználat. (Persze egy-két kivétel azért mindig van.)”
2. Ismerjük-e internetezési szokásaikat?
„Általában zenéket, filmeket töltenek le és a szabadidős programjaikat szervezik, moziműsor...”
„Egy osztálynyi emberrel beszélgetve állapítottam meg, hogy mindegyiküknek van otthon internethozzáférése, naponta minimum 2-3 órát töltenek a neten, de nem ritka a 7-8 óra sem.”
„Internetezési szokásaikat jól ismerjük. Leggyakrabban otthon, ritkán barátoknál neteznek, kávéházakban nem, mert drága. Naponta az 1-2, 2-3 órát ülnek gép előtt, de előfordul akár 6 óránál is többet. Az MSN az első, majd a különböző közösségi portálokon való elidőzés, ami az éjszakába is belenyúlik. Eredménye? A másnapi koncentráció hiánya, az "álmos szemek", az ásítások és az érdektelenség.”
„Nekem maradi módon lehet, hogy hiányozna, amikor összekacsintunk, 'mutogatunk' egymásnak, vigyorgunk egy-egy story kapcsán. Erre nem is jó igazán a Smiley, nekem muszáj reakciót látnom!”
„Szerintem egyikünk sem gondolja, hogy a hagyományos társas kapcsolatokat, az "élő" kommunikációt fel kellene váltania az Internetnek. De valljuk be, hogy ebbe a rohanó világban azért sokszor jól jön. /A következő fórumunkat pl. a Fregattban tartjuk./”
„Valójában éppen egyfajta egyensúlyra kell törekednünk. Lényeges az új dolgok megismerése és elfogadása, de nem helyettesítheti soha a valódi kapcsolatokat a virtuális világ. Ma már kell a net, de remélem ezután is kell mellé, illetve mögé az Ember, a Tanár.”
„Én ezt minden nap megélem otthon. Addig jó, amíg a gyerek érzi a határokat. Képzeljétek el, ahol az apa és a gyerek is függő! Vannak ilyen ismerőseink.”
„Azt tudjuk, hogy rengeteg időt töltenek "fent az interneten". Megtudtuk, hogy a közösségi oldalak abszolút többséggel győztek a látogatottság tekintetében. Ez a társas kapcsolatok egyoldalú ápolására alkalmas. Ezt a "szokást" más irányba kellene mozdítani. A szülő itt kulcsfontosságú, ő van jelen (legjobb esetben) a legnagyobb mértékben a gyerek életében.”
„Az osztályomból megkérdezett 16 diák közül 14 érzi úgy, hogy ki tudja szűrni a durva tartalmakat, és senki nem érezte úgy, hogy a szülő dolga, hogy odafigyeljen! Csak 4-en jelölték azt, hogy nagyon veszélyes, ha valaki naív.”
„Én is 16 diákot kérdeztem meg, ők ugyan mind lányok, és úgy gondolják, hogy ki lehet szűrni a durva dolgokat, legalábbis 11-en ezt a választ jelölték be, 7-en gondolják úgy, hogy a naivak számára veszélyes lehet, és nálam csak 1 válasz esett a szülői odafigyelésre.”
„A diákok többsége magabiztosan állítja, hogy felismeri a veszélyt, bár efelől komoly kétségeim vannak. Nagyon sok a naiv gyerek, bár ez sokszor nem derül ki, mert társaiktól sem kérdeznek, szülőktől, tanároktól sem, hogy a 'menő vagyok' image megmaradjon.”
3. Mennyire fontosak számukra a virtuális közösségek?
„A virtuális közösségek igen fontosak, a kérdéseikkel sokszor egymáshoz fordulnak, nem idősebbekhez, családtaghoz. Ez azonban nem meglepő, hiszen eddig is tudtuk, hogy serdülőkortól kezdve a kortárscsoport hatása a legnagyobb. Emiatt még nem lesz netgeneráció ez a korosztály. Jellemző továbbá, hogy bíznak az internet nyújtotta szolgáltatásokban és információkban, kérdéses esetekben megint csak a valódi és virtuális közösségeiket kérdezik. Így azt mondhatjuk, hogy a virtuális közösségeknek kiemelkedő szerepük van életükben.”
„Az általam megkérdezettek azonban nem bíznak túlzottan abban, ami a weben megjelenik. Úgy gondolják, a hitelesség függ az adott oldaltól, információtartalmától, szerkesztőjétől. Az itt olvasottakat egymással, barátokkal beszélik meg.”
„A neten töltött idő nagy része közösségi oldalakon, vagy chateléssel zajlik. Meglepődtem azon, hogy blogjuk nincs, sőt sokan azt kérdezték, hogy 'a blog az mi?”
„Szívesen időznek a közösségi oldalakon: iwiw, MyVip….stb. Én csak az elsőt ismerem, amikor elkalandozok rajta, megrökönyödve tapasztalom, hogy miket írogatnak egymásnak, vagy bárkinek a nyilvánosság előtt, és tényleg megsértődnek, ha nem reagálnak rá.”
„A csetelés számukra fontos, szórakoztató, kellemes időtöltés (mind a három eredmény 50% közelében mozog). Négyen vannak folyamatosan bekapcsolva, ketten vannak 2 óránál többet csetelés közben, 1-2 órát összesen 7 tanuló csetel, és azért akad három olyan leány is, aki megelégszik fél órával is. (Ritka, mint a fehér holló.)”
„Kezdi átvenni a virtuális közösség a személyes kapcsolatok helyét és ez hosszútávon nem egészséges. A személyiségfejlődés szempontjából kimondottan káros lehet.”
„Az iskolában is inkább az a fontos, hogy ki mit írt, ki kivel chatelt. Teljesen(?) háttérbe szorítva a hagyományos közösségi formákat.”
„Én nap, mint nap megélem a saját gyermekemnél ezt a kérdést. Óraszám képesek akár az msn-en vagy a skype-on lenni. Nem tudják abbahagyni, sokszor éjszakába nyúlóan, majd másnap kialvatlanul jönnek az iskolába.”
4. Rájuk is igaz az, hogy „folyton be vannak kapcsolva”?
„Egyre nagyobb teret nyer a neten való kapcsolattartás, még akkor is ha csak a szomszéd lépcsőházba kellene átmenni valamelyik haverhoz.”
„Az általam megkérdezettek közül csak páran vannak "állandóan bekapcsolva". Ők valójában nem függők, de némi tevékenységhez szükséges (film/zeneletöltés). Nem ülnek ott előtte állandóan.Egyébként számukra ez teljesen természetes, hisz' a "nélkülözés" nehezen elviselhető számukra.”
„A kikapcsolt mobil már-már kínzás számukra? Lehet, hogy módosítanunk kell a házirendet?”
„Észrevettétek már a legújabb (vagy csak nekem új?) puskázási módot? A telefonjukon az interneten keresnek infót dolgozat alatt, ha nem veszem észre. De rájöttem...”
„Az, hogy online 'élnek', tény. Mégis kevesen használják a netet ügyintézésre, bár ez korukból is adódik. Menetrendeket, útvonalakat azért itt néznek meg. Hihetetlenül gyorsan gépelnek, 'ugrálnak 'ide-oda a képernyőn, de néhányuknak fejtörést okozott az általuk használt programok felsorolása. Nehéz eldönteni, vajon minden automatikus számukra és nem is gondolnak szakszavakra, vagy tökéletes felhasználók technikai háttértudás nélkül.”
„Ha tanulnak, akkor is "bekapcsolva" vannak, hátha valaki közben jelentkezik, azaz nem összpontosítanak a feladatukra: fél szemmel a számítógép, fél szemmel a TV, de közben lehet, hogy óraszám telefonálnak. Pedig az is csökkenti a hatékonyságot, ha csak háttérként zenét hallgatnak. Én személy szerint nem örülök annak, hogy ilyen "függők".”
„Egyetértek, a mi generációnk annak idején álmodni se tudott volna ilyen otthoni "technikai ellátottsággal". Ha hiányoztunk betegség miatt, maradt a telefon és az osztálytárs indigóval jegyzetelt. Egészségesen nőttünk fel, és nem voltak függőségeink. Értéket jelentett a személyes találkozás, ha rövid is volt, tudtunk örülni egymásnak, és főképp hasznosan tölteni az időt. Nem volt kérdés, hogy beszélünk-e még egymással aznap vagy sem, mert egyszerűen sokszor nem is volt rá lehetőség. 10 év alatt annyit változott a világ, mint előtte 30-40 vagy több év alatt.”
„A diákok többsége nem találja az off gombot. Úgy találom én is, hogy folyton be vannak kapcsolva, életük szerves része a net. A tanulást abban a pillanatban abbahagyják, sőt el is felejtik, ha chatelni tudnak.”
5. Hogyan lehetne az internetezésre fordított energiát az iskolában hasznosítani? Vannak erre eszközeink, módszereink, ötleteink?
„… az eddigi – bevallom, valóban gyenge – kísérleteim alapján azt gondolom, (bár meggyőzhető vagyok az ellentétéről) ha interneten, számítógépen kérnénk például beadandó feladatokat, akkor az alól keresnének kibúvókat.”
„Rá kell döbbenteni őket, hogy sokszor a kevesebb jobb és eredetibb tud lenni. Az olvasottakról tudjanak véleményt nyilvánítani, azt tudják megfogalmazni, saját elképzelésük szerint az olvasottakat kiegészíteni.”
„És azokat a gondolatokat írják le, írják ki magukból, ami a neten kering, nincsenek önálló ötleteik, kigépezik magukból a "kreativitást". (Ken Robinson gondolataira építve)”
„Hasznos lehet az e-learning, ugyanakkora jó/sikeres tanár személyiségével, szaktudásával is motivál. Ennek a gépen is 'át kell jönnie'. A tetszetős programok, színes képek, érdekes feladatok mögött is ott kell, hogy álljon/üljön!/ valaki, aki rá tudja venni azokat, akik már online élnek, arra, hogy mindebből igazán profitáljanak.”
„Meglepett, hogy bár az interneten történő kapcsolattartás számukra mennyire fontos, a tanáraikkal való kapcsolattartásra, tőlük való információ kérésre szinte egyáltalán nem használják az internet kínálta lehetőségeket. Ezen segíthetne, ha több olyan feladatot adnánk nekik, amelynek megoldását interneten keresztül kellene elküldeniük, jól használható lehetőség lehet az e-learning is! Bár ezzel kapcsolatban megoszlott a diákjaim véleménye.”
„Mindenképpen lehetne. Energiájuk van bőven, ennek a "logisztikája", elosztása tőlünk is függ, hiszen a példát tőlünk is veszik. Persze egy rossz szülői példa egy életet elronthat, de a tanár felelőssége, hogy valamennyire korrigálja, amit lehet. Eszköz kell, hogy legyen, az oktatáson spórolni bűn, mert a gyerekeinket rövidítjük meg.”
„Szükséges a tárgyi feltételek biztosítása. (Nemcsak az interaktív tábla, hanem a kollégák számítógépekkel történő ellátása, Internet hozzáférés biztosítása, az iskolákban megfelelő hálózat kialakítása, ezekhez szükséges szoftverek beszerzése…) Volt erre kísérlet, de az csak arra volt elegendő, hogy megérezzük a jövő ízét! Az esélyegyenlőség ezen a területen még nem biztosított!”
„De jó lenne, ha ezek a tárgyi és személyi feltételek megvalósulnának. Mi illetve az utánunk jövők lennének a NET tanárok!”
„Örök probléma. A diák arra fordít energiát, ami érdekli, vagy amivel a többi gyerek figyelmét felkeltheti. Eszközök általában vannak. Módszereink, reméljük, egyre bővülnek. Ha használható képességeket szerzünk, akkor megvalósítható ötleteink száma is gyarapodni fog.”
„Mi lenne akkor, ha a "jövő" iskolában "csak" e-learning, internet, web2.0 3.0.. stb lenne? Mi lenne az érettségivel, milyen lenne a tartalmi része, felépítése? Milyen lenne a szakemberképzés? Engem ez tényleg érdekel.”
„Internetezésre fordított energiájuk megtérül egy-egy kiegészítő információ keresésekor a tananyaghoz. Kiselőadásaikhoz, leckék önálló feldolgozásánál is jól hasznosítható ez. Jó ötletnek tartom, ha önálló feldolgozás esetén a net kerül előtérbe, hisz’ a sokféleség/színűség jellemzi az órát, nem pedig a „TK íze”. Hang, film/videó a tanórán elősegíthető multimédiás rendszerrel, oktató programokkal, interaktív táblával, laptoppal, projektorral és még sorolhatnám. Ezáltal a tananyag objektivitása másabb lenne. Mindehhez befektetés is szüksége, ami persze nem kicsi. Ehhez kapcsolódó idézettel zárom bejegyzésem:”
„A drága oktatás lehet rossz, de a jó oktatás sosem olcsó.
A világ szükségletei pedig jobb oktatást követelnek.”
/Coombs/
